Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Iskola régen

 

 

Hogyan nézett ki az iskola régen? Miért volt fontos az egyén életében? Ezek a kérdések merülnek fel bennünk, ha arra gondolunk, hogy szüleink, nagyszüleink hogyan emlékeznek vissza iskolás éveikre.

Személyes emlékem nagytatámtól, hogy ők még gólyalábon mentek iskolába, mert olyan szegénység volt, hogy 

nem volt lábbelire való és az utak meg sárosan hevertek. 

443px-facteurpaysdebuch.jpg

 

 

Manapság a szülők büszkék gyerekeikre, ha iskolai képesítést kapnak, sőt tanárokra meg tisztelettel tekintenek.

Azonban régen a gyerek munkaerőt is jelentett és követelték a tanároktól a kárpótlást amiért elveszik tőlük ezt a segítséget. 

Két szöveget olvashatunk az alábbiakban, hogy átérezzük az iskola egykori funkcióját, élményét és szerepét. Egyik Balog Dóra cikke, a másik meg Móra Ferenc Kincskereső Kisködmön című regényéből egy részlet.

 

 

 

Balog Dóra: Az iskola régen és ma

Az iskola régen nem olyan volt, mint ma. Nádas háztető, öreg ház. Az iskola az út közepén volt, nehogy a gyerekek elkerüljék. A falon gyakran fecskefészek épült.

Régen az iskolában csak egy osztály volt. Az összes gyerek egy tanteremben volt elhelyezve. Manapság ez nem szokás, mert nagyobb az iskola és több a tanár is. Az iskolám nincs az úton, hanem az út mentén, mint az összes többi épület. A felépítése is minőségibb: téglából, malterból és más erősebb anyagból készült, cseréppel fedett. Régen a gyerekek palatáblát vittek magukkal, arra írtak. A tábla egyik fele csíkos, a másik fele kockás volt. Mindent, amit az iskolában leírtak, le kellett törölni, hogy megcsinálhassák a házit. Másnapra, amikor vitték a házi feladatot, a fele letörlődött, mert nem lehetett megvigyázni a palatáblán. Manapság minden tantárgyra két könyvet és egy füzetet viszünk, és ez már eleve meghaladja egy palatábla súlyát. A házi feladatot és az iskolában írottakat nem lehet véletlenül letörölni, mert a grafitceruzát csak a radírgumi törli ki. Akkoriban a gyerekek köpenyt viseltek. A tanítók is létrehoztak néhány törvényt: aki elsőnek érkezett, almát kapott, aki utolsónak, az viszont virgácsot. Amikor a gyerekek rosszak voltak, a tanár nem tétovázott, levettette a gyerek nadrágját és a hátsójára vert. Mivel az osztályban valamennyien már megtanultak olvasni, a tanár rájuk bízta, hogy tanítsák meg a többieket betűt betű után olvasni. Aki jól dolgozott, kapott egy marék diót, de a tanár azért ellenőriztette a leckét egy idősebb diákkal. Manapság a gyerekek nem az osztálytársaiktól, hanem vagy otthon, vagy a tanítótól tanulnak meg olvasni. Aki késik az óráról nem virgácsot, hanem igazolatlan órát kap.

Nekem jobban tetszik a mai iskola, de a palatáblát is szívesen kipróbálnám.

Móra Ferenc: Kincskereső Kisködmön (részlet):

Az iskolánk sok ablakszemével éppen a piacra nézett. A kapuja is oda feketéllett ki, mint valami nagy tátott száj, amelyik mindig enni kér. Nem is csoda, ha azon a helyen még az iskolakapu is az étvágyat juttatta eszébe az embernek.

Én azonban nem találtam szép játéknak se egyik iskolát, se a másikat. Mire való az iskola?

- Szeretném, ha ember lenne belőled, gyerekem - rezzentett ki apám abból a nagy hallgatagságból, amibe beleestem, míg ezeket elgondoltam.

kincs.jpg